Négy élet – Egy történet

Négy élet egy történet – Külön életek, közös sebek

Laci úgy nőtt fel, hogy hitt a szeretet erejében, de lelkében fagyos szél kavargott. Édesapja, bár mindig jelen volt, sosem engedte magához közel. A szavak, melyekkel elutasította fia közeledését, élesebbek voltak annál, amit ő kisfiúként szeretetként elraktározott volna emlékei közé.

Szonja, a gyönyörű és fiatal sportoló, minden mozdulatában a tökéletességet sugallja. De a tükörben nem találja önmagát. Testét, amit mások csodálnak, ő fáradtan és kimerülten vonszolja magával, mert gyermekként sosem tanulta meg, hogyan szeretheti igazán. Az ölelések, melyeket kapott, sosem nyújtottak valódi menedéket; a gyengédség helyett a távolság lett az ő társasága. Így most, amikor pihenésre vágyik, csak a nyugtalanságot találja maga mellett.

Patrik 28 éves, tele ambícióval és dühvel, a friss szakítás fájdalmában vergődik. Szerelme elhagyta, és ő képtelen megérteni, miért. Az apai szeretet hiányát édesanyja és nagymamája kemény keze próbálta pótolni, de a szíjjal vert test és a rideg szavak mély sebeket hagytak benne. A szeretet helyett a haragot és a félelmet ismerte meg, így most, hogy egyedül maradt, a lelkében dúló viharokban próbál irányt találni.

Annus, a 22 éves egyetemista, kívülről tökéletesnek tűnik – szépsége, kedvessége és éles elméje miatt mindenki irigyli. De belül, nagyon sokszor üresség él benne. Úgy érzi, soha nem lehet elég jó, hogy valóban szeressék. Bár szülei szerették és törődtek vele, a valódi közelség, a lélek simogató érintése sosem volt része az életének. Így most egy rideg, de csillogó világban keresi azt a szeretetet, amit sosem kapott meg.nSzonja, Patrik és Annus története is arról szól, hogyan hordozzuk tovább gyerekkori hiányainkat.
Ez is része annak, hogyan íródik a négy élet egy történet közös sorsává.

A közös sors

Ezek a fiatalok mind a magány és fájdalom árnyékában élnek, gyerekkori sebeiket cipelve. Sorsukat átszövik a kapcsolati veszteségek – a bizalom, a játékosság, az igazi szeretet hiánya. A családi otthon, melynek melegséget és védelmet kellett volna adnia, számukra inkább rideg falakkal teli szűk térnek tűnt. Miért is érzik mindezt, annak ellenére, hogy minden igyekezetükkel próbálnak teljes értékű, boldog, tartalmas életet élni?

Freud, Jung és a tudattalan

Freud és Jung szerint a tudatalatti mélységeiben megbúvó traumák sosem tűnnek el; újra és újra felbukkannak életünk folyamán, mint sorsszerű próbatételek. Az elfojtott emlékek és fájdalmak titkos nyelvként szólnak hozzánk, vezetve minket a múlt sötét ösvényein. De ahogy a fájdalom felszínre tör, úgy válik lehetségessé a gyógyulás is. Az elhallgatott múlt generációkon átívelő történeteiben ott rejlik a kulcs a jövőhöz, a kiút a sötétségből. Akik előttünk jártak a fájdalom útján, azok irányt mutatnak nekünk is – így a múlt sebei a fejlődés eszközeivé válnak.

Meghívás

Ha szeretnél részese lenni egy ilyen belső utazásnak, várlak a SzomatoDráma játékban.
Itt a múlt sebeiből új erő születhet.