A láthatatlan kislány

A láthatatlan kislány – amikor a gyermek önértékelése veszélyben van

„Egy nagy nulla vagyok. Kövér és alacsony, utálom magamat. A családom is utál.”

Borzasztó érzés lehetett megtalálni ezt a kis gyűrött cetlit a 12 éves Krisztinka anyukájának. Ezeket a kijelentéseket még sok másik követte, és mindegyik arról szólt, hogy mennyire nem szereti magát, és mennyire nem szeretik őt. Az anyukát szíven szúrták a szavak: a kislány még ducinak sem mondható. Bár sejtette, hogy gond van, a pszichológusi kezelések sem hoztak áttörést. Krisztinka pedig hallani sem akart további terápiáról.

Hogyan ismerhető fel, ha a gyermek láthatatlannak érzi magát?

Az anyuka több jelből is látta, hogy a lánya szenved:

• Krisztinka ideges, féltékeny a kishúgára, Julcsira, és csúnyán bánik vele.
• Gyakori fejfájások és hisztirohamok jelentkeztek.
• A családi feszültségek miatt a kislány egyre inkább magába zárkózott.

A helyzet egyre tarthatatlanabb lett. A szülő tanácstalan volt, és nem értette, mi az a belső teher, ami ennyire nyomja a lánya szívét.

A gyógyító játék szerepe

Ebben az esetben a legfontosabb az volt, hogy Krisztinka biztonságban érezze magát. Bár már 12 éves, még mindig gyermek, akinek feltétel nélküli szeretetre van szüksége. Az első SzomatoDráma® alkalomra mindhárman eljöttek – az anya, Krisztinka és Julcsi.

A játék során kiderült, hogy a nagylány elveszett a családi dinamikában. A kishúg betegsége sok figyelmet igényelt, az anyuka pedig akaratlanul is többet várt az idősebb lánytól. Krisztinka így érezhette azt, hogy ő kevesebb figyelmet, kevesebb szeretetet kap.

A belső fájdalom felszínre hozása

A játékban Krisztinka felállította a dühét és a fejfájását. A metaforikus szorítás és a szívében érzett nyomás megmutatta, mekkora sebzettséget hordoz. Amikor engedélyt kapott arra, hogy kifejezze fájdalmát, lassan feloldódott a feszültség.

Egy különösen megható pillanatban arra kérte az anyukáját, hogy masszírozza meg a homlokát. Ez az apró gesztus visszaállította a bizalmat, és elindította a gyógyulási folyamatot.

Hogyan segít a láthatatlan kislány története más családoknak?

A gyakorlatban több játék – például a „Határhúzós” vagy a „Nyuszi–farkas” – segített Krisztinkának megérezni, hogy az igazi erő nem az erőszakból fakad. Az anyuka pedig felismerte, hogy a lánya is vágyik gyengédségre, nemcsak a kishúg.

Azóta esténként közös rituálét vezettek be:

• kézen fogva ülnek a földön,
• gyakorolják az egyperces szemkontaktust,
• és öleléssel zárják a napot.

Ez a mindennapi figyelem segít fenntartani a játékban átélt békés, harmonikus kapcsolódást.

Miért fontos időben felismerni a „láthatatlan kislányt”?

Krisztinka története rávilágít arra, hogy a gyermek sokszor nem tudja szavakba önteni a fájdalmát, ezért rajtunk, felnőtteken múlik, hogy meghalljuk a jeleket. Ha időben történik beavatkozás, a családi harmónia helyreállítható.

A szülőknek érdemes megismerkedniük olyan módszerekkel, mint a szomatodráma vagy a játékterápia, amelyek segítenek a gyermekeknek feldolgozni a belső feszültségeket.