Egy fájdalom valódi arca

Egy fájdalom valódi arca

<strong>A fájdalom valódi arca</strong> sokszor nem ott mutatkozik, ahol keressük.
Zsuzsi azt hitte, hogy már túl van rajta. Hogy három évvel a szakítás után végre lezárta a múltat, továbblépett. Aztán egy éjjel mégis felébredt, és nem tudott visszaaludni.

Amikor az elme nem hallgat

Az agya kattogni kezdett:
– Mi van, ha még mindig bennem van?
– Mi van, ha sosem megy el?

Amikor eljött hozzám, benépesítettük a szőnyegét szereplőkkel.

Volt az Agy, aki fáradtan zakatolt.
Egy Szív, aki próbálta menteni a helyzetet: – Mi lenne, ha inkább a szép emlékekre koncentrálnánk?
– Milyen szép emlékekre? – csattant fel Egó. – A hazugságokra? A kérdésekre, amikre soha nem kaptunk választ?

A fájdalmas mondatok

És akkor végre kimondták a fájdalmas mondatokat:

– Ő hazudott nekem, és mégis én kértem bocsánatot.
– Ő szitkozódott, és mégis én éreztem magam bűnösnek.
– Ő fordult el tőlem, és mégis én kapaszkodtam.

Derékfájás is ott volt, aki nem szólt, csak megtörten álldogált.

A test üzenete

– Te mindig itt vagy? – kérdezte Zsuzsi.
– Mindig – felelte Derékfájás. – Csak néha jobban elbújok.

Amikor Derékfájás Zsuzsihoz ért, mellkasát valami szorítani kezdte, elsírta magát és még nagyon sokáig sírt. Nem a volt párja miatt. Hanem valami sokkal régebbi miatt.

Gyermekkori hiányok

– Mire emlékeztet téged ez az érintés? – kérdeztem lágyan.
– Egy emlék, magamról – mondta végül.

Emlék egy kislányról, aki próbálja megérteni, miért olyan rideg az anyja.
Egy kislányról, aki egyre halkabbá válik, mert úgy tűnik, a kérdései csak dühöt szülnek.
Egy kislányról, aki figyeli az apját: néha meleg, elfogadó, ölébe veszi, megsimogatja.
Máskor viharos, kiabál, tárgyakat dobál – és ha közel vagy, el is találhat.

És a kislány egy idő után megtanulja: nincs biztonságos szeretet.
Hogy minden jó pillanatért meg kell küzdeni.
Hogy ha elég csendben van, ha elég alkalmazkodó, talán elkerülheti a dühöt, és kaphat egy kis melegséget cserébe.

A belső gyermek sírása

Zsuzsi szemébe újra könnyek gyűltek. Nem a férfit siratta. Hanem a gyermekkori hiányt.

– Szóval te nem is őmiatta vagy itt – fordult Derékfájáshoz.
– Ő csak előhozott engem. De én mindig itt voltam.

Egó felsóhajtott.
Agy elcsendesedett.
Szív előrébb lépett.

Reparenting – új történet

Derékfájás többé nem csupán testi tünet volt, hanem a belső gyermek képe.
Zsuzsi megértette, hogy a fájdalom nem pusztán fizikai. Ez az ő elhanyagolt gyermeki részének visszhangja.

Most azonban felnőttként ő lehetett az, aki szeretettel átölelte.
Ez volt az a pillanat, amikor Zsuzsi megélte a „reparenting” élményét: a belső gyermek átvételét.

A SzomatoDráma tere

A szomatodráma lehetőséget kínál arra, hogy mélyebben megértsd tested üzeneteit, és felismerd, milyen régi történetek ismétlődnek az életedben.

Ha úgy érzed, hogy a múlt még mindig visszaköszön, és készen állsz arra, hogy szembenézz vele, szeretettel várlak egy gyógyító játékra.
Itt nem csak a fájdalmat látod majd meg, hanem a lehetőséget is: azt az új történetet, amit már te írsz saját magadnak.