Eltemetett érzések – felszabaduló életek

🌿 Hosszabb csend után ismét billentyűkhöz nyúlok, hisz az elmúlt időszakot a munkám sodró lendülete határozta meg. Rengeteg csodálatos emberrel járhattam együtt a gyógyulás ösvényein, ahol a lélek mélységei tárultak fel előttünk. Ez a megtisztelő folyamat örömmel tölt el nap mint nap. Az érdeklődés határtalan, s a SzomatoDráma naptáram már most szinte teljesen betelt februárig – ez számomra a legnagyobb ajándék és elismerés. 💛

Most, hogy egy kis időm felszabadult, szeretnék megosztani néhány számomra fontos gondolatot a gyógyulásról – hátha te is találsz benne valami értékeset.

💔 Amikor a gyermekkori emlékek ködösek, de a jelenkori kapcsolatok fájnak 💔

A gyógyulás mindig személyes, egyedi út. Bár a múltunk mély nyomokat hagy bennünk, megtanulhatunk újra biztonságban lenni önmagunkkal és a világban. Lépésről lépésre visszanyerhetjük az erőnket és a békénket. A trauma ott lehet velünk, de nem kell, hogy irányítson. 💪✨

Nemrég dolgoztam együtt Dénessel, aki sikeres, rengeteget dolgozik, és mindent kontroll alatt tart – legalábbis látszólag. Mégis, a felszín alatt folyamatosan küzd, és szinte a kimerülés határán egyensúlyoz. Ez a küzdelem gyerekkorából ered, ahol apja alkoholizmusa és anyja kapcsolatfüggősége miatt állandó érzelmi készenlétben kellett lennie. Általában csak az elvárások hálójában élt, irányítva és formálva. Utasítások záporoztak rá, számonkérések szorították, és az erős kontroll árnyéka minden napját beárnyékolta. Emiatt a gyermeki lélek nem találta meg a biztonság szigetét és félelemben élt.

Felnőttként a fájdalmat mélyen elrejtette, csak a jó dolgokra próbált emlékezni, amikből szintén nem jutott túl sok, de úgy érezte, ez is elég. Azonban párkapcsolatában rendre előjönnek ugyanazok az érzések, amelyek gyerekként is gyötörték: „Mi lesz, ha hazaérek, és megint probléma van?” A jelenben ez a felesége betegsége, „tehetetlenségeként” jelenik meg, ami visszarepíti őt a múltba. Az üresség, az aggodalom a biztonság hiánya lehetetlenné tette, hogy felnőtt, autonóm életet éljen.

Aki gyermekként azt tanulta meg, hogy a szülei állapotára kell figyelnie, és nem önmagára, az felnőttként is nehezen helyezi előtérbe saját szükségleteit. Sokszor nem is érzi, hogy neki bármi járna – ez pedig általában generációkon át tartó önfeladást jelent.

A SzomatoDráma®gyógyító játék fantasztikus eszköz arra, hogy eljussunk ezekhez a mélyen elraktározott érzésekhez. Nem az számít igazán, hogy pontosan mire emlékszünk a múltunkból, hanem hogy milyen érzések maradtak velünk, és ezek hogyan jelennek meg az aktuális kapcsolatainkban. A gyógyulás itt kezdődik: az érzéseinkkel való találkozásban és azok felszabadításában. 💡

Amikor a múlt emlékei ködbe vesznek, az gyakran annak jele, hogy gyermekként a fájdalmat mélyen eltemettük, túlélésünk érdekében. Valószínűleg olyan sebeket hordozunk, amelyek túlságosan mélyek ahhoz, hogy emlékezzünk rájuk: elhanyagoltak minket, kihasználtak, szülői játszmák bábjai voltunk, ignoráltak, vagy becsaptak. Talán valami túl sok volt, vagy éppen túl kevés – mindez pedig az érzelmi abúzus fájdalmas lenyomatát hagyta bennünk.

Dénes is hosszú időn át mélyen eltemette dühét, bűntudatát és önbizalomhiányát, amelyeket szülei elvárásai és viselkedése váltottak ki benne. A közös munkánk során azonban lassan letehette ezeket a terheket, és visszaadta szüleinek azt a felelősséget, amely nem az övé volt. Felismerte, hogy az ő élete nem a szülei múltjának folytatása.

Ez a felszabadító felismerés párkapcsolati dinamikáját is átformálta. Dénes ma már érzékelhetően nyugodtabb, derűsebb, és ez a változás párjára is gyógyító hatással van. A családi minták átrendeződtek: szülei, akik még felnőttként is irányítani próbálták, elvesztették befolyásukat. Dénes immár önmagához lojális, és a gondterhelt múlt helyett felszabadultsággal teli életet él.

💬 „A traumából való gyógyulás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, mi történt, hanem azt, hogy megtanuljuk újra biztonságban érezni magunkat egy olyan világban, amely folyamatosan emlékeztet a fájdalmunkra.” – Robert Wilkinson